Királykő: Torony-csúcs
Posted: Tue Mar 06, 2012 6:44 amKirálykő: Torony-csúcs
Hatan indultunk túrázni a Botorog forrástól szombaton reggel (820 m / 7,00 h). Négyen Sepsiszentgyörgyről és ketten Marosvásárhelyről. A túra célja, a Torony csúcsra való feljutás volt. Az időjárás idelent kedvezett, a fejünk fölött a fellegeknek igen sietős „dolguk” volt, ebből arra következtettünk, hogy a magas régiókban a szélfúvásból is kapunk egy jó adagot. Nagyon jó iramban haladtunk felfele a szerpentines ösvényen. A hó le volt taposva, nem jelentett egyáltalán semmi akadályt számunkra. A Zanoaga tisztásra kiérve megpillantottuk a Királykő teljes gerincét, igyekeztünk is minél több részletben lefotózni. Nagyon régóta nem lehetett látni a hegységet ennyire fehérnek, nagy hómennyiség van rajta. A tisztástól egy erőteljesebb séta után máris a Curmatura menedékházhoz értünk, ahol szokásosan a szentbernáthegyi kutyus fogadott elsőként (1470 m / 8,45 – 9,15 h).
Reggelink elfogyasztása után a Hasadék-nyereg irányába vettük utunkat. Ezen a szakaszon már nem volt annyira kitörve az ösvény, de fel lehetett fedezni az előttünk járó régebbi nyomát. Ez is nagy segítséget jelentett számunkra és rövid időn belül kiértünk a Kis és Nagy Királykő közötti nyeregbe (1660 m / 10,00 h).
A nyeregből a Torony-csúcs felé indultunk. Pontosan úgy volt, ahogy gondoltam, vagyis ezen a szakaszon a közelmúltban nem járt senki előttünk, tehát a nagy havat nekünk kellett kitörnünk. A legnehezebb részek a nyeregtől a sziklák aljáig, illetve a csúcs előtti szakasz volt. Az erdők-bokrok miatt a szél nem tudta megtenni a dolgát és emiatt sokszor szinte derékig is „eveztünk” a hóban. Az útnak a kábeles része volt a legélvezetesebb, a meredek sziklák között jeges terepet kaptunk, amelyen a hágóvasak és a jégcsákányok nagyon jól fogtak.
A csúcsra felérve erős szél fogadott, de a kilátásunk szép volt (1923 m / 12,00 – 12,15 h). A hegység magasabb részeit borították a felhők. Sokat nem időztünk idefent, csoportképek készítése után indultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Sokkal gyorsabban haladtunk a saját nyomainkon, lennebb más turistákkal is találkoztunk, akik örvendtek a kitört ösvénynek. Visszamentünk a Curmatura menedékházhoz (1470 m / 13,00 – 14,15 h). Ebben az órában sok turista volt a házban, ismerősökkel is találkoztam. Jól kipihentük magunkat, ebédeltünk és indultunk lefele. Indulásunk előtt épp találkoztunk a brassói EKE tagokkal, akik a Hasadék völgyön jöttek fel, óriási havat törve.
Gyors iramban jöttünk lefele, a tisztáson még visszapillantottunk a Hegyre, amelynek tetejét sűrű felhők borították. A szerpentines úton szó szerint leszaladtunk és az autóknál a búcsúzkodás előtt még megterveztük a következő kiruccanásunk időpontját (820 m / 15,00 h).
Fotók:
https://picasaweb.google.com/glzsolt7/K ... directlink
Hatan indultunk túrázni a Botorog forrástól szombaton reggel (820 m / 7,00 h). Négyen Sepsiszentgyörgyről és ketten Marosvásárhelyről. A túra célja, a Torony csúcsra való feljutás volt. Az időjárás idelent kedvezett, a fejünk fölött a fellegeknek igen sietős „dolguk” volt, ebből arra következtettünk, hogy a magas régiókban a szélfúvásból is kapunk egy jó adagot. Nagyon jó iramban haladtunk felfele a szerpentines ösvényen. A hó le volt taposva, nem jelentett egyáltalán semmi akadályt számunkra. A Zanoaga tisztásra kiérve megpillantottuk a Királykő teljes gerincét, igyekeztünk is minél több részletben lefotózni. Nagyon régóta nem lehetett látni a hegységet ennyire fehérnek, nagy hómennyiség van rajta. A tisztástól egy erőteljesebb séta után máris a Curmatura menedékházhoz értünk, ahol szokásosan a szentbernáthegyi kutyus fogadott elsőként (1470 m / 8,45 – 9,15 h).
Reggelink elfogyasztása után a Hasadék-nyereg irányába vettük utunkat. Ezen a szakaszon már nem volt annyira kitörve az ösvény, de fel lehetett fedezni az előttünk járó régebbi nyomát. Ez is nagy segítséget jelentett számunkra és rövid időn belül kiértünk a Kis és Nagy Királykő közötti nyeregbe (1660 m / 10,00 h).
A nyeregből a Torony-csúcs felé indultunk. Pontosan úgy volt, ahogy gondoltam, vagyis ezen a szakaszon a közelmúltban nem járt senki előttünk, tehát a nagy havat nekünk kellett kitörnünk. A legnehezebb részek a nyeregtől a sziklák aljáig, illetve a csúcs előtti szakasz volt. Az erdők-bokrok miatt a szél nem tudta megtenni a dolgát és emiatt sokszor szinte derékig is „eveztünk” a hóban. Az útnak a kábeles része volt a legélvezetesebb, a meredek sziklák között jeges terepet kaptunk, amelyen a hágóvasak és a jégcsákányok nagyon jól fogtak.
A csúcsra felérve erős szél fogadott, de a kilátásunk szép volt (1923 m / 12,00 – 12,15 h). A hegység magasabb részeit borították a felhők. Sokat nem időztünk idefent, csoportképek készítése után indultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Sokkal gyorsabban haladtunk a saját nyomainkon, lennebb más turistákkal is találkoztunk, akik örvendtek a kitört ösvénynek. Visszamentünk a Curmatura menedékházhoz (1470 m / 13,00 – 14,15 h). Ebben az órában sok turista volt a házban, ismerősökkel is találkoztam. Jól kipihentük magunkat, ebédeltünk és indultunk lefele. Indulásunk előtt épp találkoztunk a brassói EKE tagokkal, akik a Hasadék völgyön jöttek fel, óriási havat törve.
Gyors iramban jöttünk lefele, a tisztáson még visszapillantottunk a Hegyre, amelynek tetejét sűrű felhők borították. A szerpentines úton szó szerint leszaladtunk és az autóknál a búcsúzkodás előtt még megterveztük a következő kiruccanásunk időpontját (820 m / 15,00 h).
Fotók:
https://picasaweb.google.com/glzsolt7/K ... directlink